Bisztrónkban megkóstolható a croque monsieur (krok-mösziő)
A melegszendvics az egyik legjobb dolog, ami a kenyérrel történhet, még akkor is, ha egyszerű sajtos-sonkás melegszendvicsről is van szó. A croque monsieur épp csak egy kicsit több ennél, mégis emberek milliói ropogtatják francia kávéházak teraszán. Most elmondjuk, hogy honnan a név, és mitől is jó egy igazi croque monsieur.
A francia croque monsieur-ről (ejtsd: krok-mösziő) sokan azt mondják, hogy megtestesít mindent, amit egy melegszendvicsnek tudnia kell, tökéletes harmóniában van benne a sajt, a sonka és a kenyér – és bár vannak a világon más jelentkezők is a világ legjobb melegszendvicse címre, a francia kedvenc kétség kívül az egyik leghíresebb.
De kezdjük az elején! Bár feltehetően már korábban is ettek “töltött kenyeret”, az első szendvics a legenda szerint Sandwich grófja, John Montagu nevéhez fűződik, aki a kártya iránti szenvedélye miatt vonult be a gasztronómiatörténelembe, mivel szenvedélyes játékosként nem akart felállni az asztaltól, amely mellett kártyázott. Hogy kártyázás közben is tudjon enni valamit, azt kérte a szolgáitól (1765 környékén), hogy tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé. Így lett aztán ő a világon mindenki által ismert szendvics feltalálója – vagy legalábbis névadója.
A szendvics aztán egyre elterjedtebb lett Európában (majd Amerikában is), szinte minden nemzetnek megvan a maga szendvicse, de mind közül az egyik leghíresebb a francia croque monsieur.
Sajtos szendvics puccos névvel
A croque monsieur feltalálása egy véletlennek köszönhető – mint megannyi más híres találmányé. A 20. század legelején egy párizsi bisztróban az alkalmazott készített magának egy szendvicset: kivételesen baguette helyett két szelet kenyér közé tett sonkát és sajtot, de nem volt ideje megenni a szendvicsét, és véletlenül pont a radiátor mellet felejtette. Mire észrevette, addigra a szendvicsben már megolvadt a sajt, és az egész átmelegedett, de mivel nagyon éhes volt, így is megette. Kiderült, hogy a szendvics még finomabb is, mint hidegen, és annyira megtetszett neki az ötlet, hogy a kávéház étlapjára is felkerült a melegszendvics. A melegszendvics a keresztségben a croque monsieur nevet kapta, ami szintén egy véletlennek, egy félrehallott szónak az eredménye. A kávéházban ugyanis az egyik vendég érdeklődött a melegszendvicsben lévő sonka eredetéről, mire a tulajdonos rávágta, hogy “a srácoktól van a sonka”. Ő beszállítóira, a farmerekre gondolt, a vendég viszont félreértette, és hirtelen azt hitte, hogy a srácokBÓL van a sonka, vagyis, hogy emberi hús került a szendvicsbe. Ezen jót derültek a kávéházban, és nyomban el is nevezték a sajtos-sonkás melegszendvicset croque monsieur-nek, amit magyarul “ropogós úrnak” szoktak leggyakrabban fordítani.
Mivel a franciák nagyon ízletesnek találták, ennyi elég is volt ahhoz, hogy hamarosan elterjedjen a híre a szomszéd országokban is, ahol aztán a konyhamesterek kibővítették, megtoldották, átformálták a ropogós melegszendvicsek repertoárját.