Ma már kurózumnak számít, ha valaki egy életen át egyetlen munkahelyen dolgozik. Kovács Sándor, a mi Sanyi bácsink 55 éve, több, mint fél évszázada: 1968. július 15-én kezdte meg a munkát a cégnél. Dagasztó édesapja révén mélyen kötődik a vállalathoz. 1962-ben már nyári diákmunkát vállalt az akkor még állami sütőipari vállalatnál. Részese volt a fejlesztéseknek és a nehéz időszakoknak egyaránt. Kovács Sándort arra kértük, hogy pörgesse vissza idő kerekét és bontsa ki az emlékezés fonalát.
-12 éves kortól nyári munkát lehettet vállalni. Dagasztó apám miatt adott volt, hogy ide jövök nem megerőltető, hatórás munkára. Nemhogy pénzt kaptunk, de – a nyugdíjazási idők összegyűjtésekor – kiderült: tb járulékot is fizetett utánam a cég. 1962-ben kezdtem diákmunkásként a céggel ismerkedni. 1964-68-ig gépipari technikumba jártam. Éreztem, hogy gépész területen szeretném folytatni a tanulmányaimat – mondta.
-A vizsgák után ennél a cégnél helyezkedtem el, mert volt érzelmi kötődésem. Édesapám nem ösztökélt arra, hogy itt dolgozzam, de nem is tiltott el. Volt egy TMK javítóműhelye a sütőipari cégnek. Kialakult egy kis fenntartó szervezet, ahol gép- és autójavítással foglalkoztak. Ide kerültem. Jól meg lehetett ismerni a gépállományt, a mechanizmusokat. 1969 februárjában azonban behívtak katonának. Ez idő alatt is a cég kenyerét ettem, mivel Zalaegerszegen voltam katona. 1971-ben leszereltem, majd újra visszamentem a céghez. Korábban hat forintos órabérért alkalmaztak, ami nem adott nagy lehetőséget ahhoz, hogy gyökeret verjek az életben. Kérésemre ekkor emelték meg a béremet óránként kilenc forintra. Szállításirányítói tevékenységet is kaptam a munkám mellé. Megismertem a szállítási útvonalakat, a körülményeket, a fogadókészséget, miközben 24 órában ment az üzem, állandó problémák adódtak vagy az autókkal, vagy a gépekkel. Kapcsolatokat kellett keresni ahhoz, hogy alkatrészeket szerezzünk, mert hiány volt akkoriban. A 70-es években újabb üzem épült a zalaegerszegi telephelyen, hogy koncentráltabb lehessen a termelés, s a régi, kisebb üzemeket megszüntethessék. 1978-ban elindult a próbaüzem. A sütőüzem tervezéséről és a technológiai folyamatokhoz harmonizált állapotokról sokat tanultam ez idő tájt. Rengeteget egyeztettünk, hogy egy ideális üzemi terület jöhessen létre szolgáltatói kapcsolatokkal, tágas belső területekkel. Közben a cégirányítás is megváltozott, új vezetői szintek alakultak. 1980-ban létrejött a műszaki osztály, amelynek részesévé váltam. Több műszaki fejlesztési munkában, üzemrekonstrukcióban és építésben vettem részt. Terveztem Zalaegerszegen folyamatos zsemlekelesztőt, folyamatos morzsagyártó berendezést, Nagykanizsán, Keszthelyen silós lisztellátó rendszert.
Sanyi bácsizt nyugdíjas éveiről is kérdeztük:
-2012 április 30-án mentem nyugdíja, ekkor töltöttem be a 62. évemet. Bementem Berta úrhoz, hogy még két évet maradnék. Ez idő tájt mondta, hogy a fagyasztott termékek gyártását nagy volumenben képzeli el. A Fuvar utcai terület ekkor került a figyelem középpontjába. Íróasztalon kezdtem el a tervezési munkát, kidolgoztam az alapterületek hozzávetőleges nagyságát, bejelöltem a vázlaton a raktárak, a gyártási folyosó, a gépek helyét. Voltak vonalas rajzaim, így el tudtam menni egy tervező társasághoz, amelynek tagjai csak szakmai művezetéssel voltak hajlandóak elvállalni a munkát. Így vettem kézbe a tervezői munkát segítő adatszolgáltatást, meghatároztam a technológiát, a funkcionális tereket helyiségeket, a volumeneket. Elképesztő nyomás alá helyezett a munka. 2015. augusztus 20-án volt a Fuvar utcai fagyos üzem avató ünnepsége. 2018 július 15-én, leszurkolt 50 éves munkaviszony után újabb üzem létrehozása kezdődött és újra láttam ebben perspektívát. Adottak voltak a korábbi építkezés során szerzett tapasztalatok, tiszta volt a tulajdonosi elképzelés a technológiai vonalakról a korszerűsítési irányokról. A megvalósítást kellő rutinnal tudtam koordinálni, és ehhez megkaptam minden tulajdonosi támogatást, bizalmat. Szép és nagyon tartalmas időszaka volt életemnek. Sosem unatkoztam.
Köszönjük, Sanyi bácsi!
